Eger felé mentünk tovább, majd a lovasiskolánál megálltunk a Kis-Eged nevű domb mellett. Mögötte megtaláltuk a jelzett ösvényt fel a Nagy-Eged magaslatra. A sűrű erdőségben nem találkoztunk vadakkal nagy csodálkozásunkra, ám itt a zajos főút és város mellett több őz is felszökkent. Egyre meredekebb út vitt fel bennünket a csúcsra ahonnan beláthattuk Eger városát. A tetőn Dobó István-kilátó van. Masszív vas építmény, rozsdás és félelmetes! Tiniknek nem ajánlanám. Megmásztam és óvatosan jöttem lefelé, nagyon magas egy kilátó, pedig már a hegytetőről is remek a kilátás.
Innen visszamentünk, majd Egerbe töltöttük az estét. Megnéztük a fürdőt mely mellett érdekes torony jellegű építmény épült, úgy mintha tojáshéjban lenne még az oldalsó fele. A park közepén pedig melegvizes forráskútról hordhatják az egriek a gyógyító vizet. De jó nekik!:)
 
|
Újabb napon a szomolyai kaptárkövek volt a tervünk. Már ismertük az utat Bogácsról Szomolyára az erdőn át. Félútról megpróbáltuk a másik szekérutat amely a szőlős mellett halad. A jelzett út Y elágazásánál amikor balra benéztünk a másik útra, már láttuk a szőlőtőkéket. Érdemes felmenni a szép kilátásért! A végében azonban egy elkerített telek kerítése zárja az utat és mellette tábla irányítja le az erre haladókat a gazon át egy homokos széles szekérútra. Innen meredeken haladtunk lefelé és meg is állapítottuk, hogy visszafelé már nem erre jövünk. A jelzéses ösvény sem hosszabb, szép és járhatóbb. Számunkra kedves település Szomolya, jól ellátottnak láttuk, pálinkafőzdével, pékséggel, egészségházzal, fazekassal, sőt sóbarlanggal. A turista jelzések is megtalálhatók, valamint faragott fatáblák tájékoztatnak. A kaptárkövek felé Szomolya központjában lévő háborús emlékmű mögött balra mentünk, majd a fazekasműhely mellett fel egy utcába, onnan egy domboldalra. Táblák jól jelzik merre kell menni. Szerintem nagyon látványosak a kaptárkövek, mert egy csoportban sok található. Érdekes, porhanyós, könnyű kőzet. Az egyik csúcs habcsókos templomtető forma faragást kapott, lépcsőzetet is felfedeztünk, valamint sík falfelületeket amelyek talán lakások falait alkották. A kúpokon pedig ablakszerű fülkéket faragtak, melyeknek okát nem ismerik pontosan. Lehet zarándokhely volt, vagy temetkezésre használták, esetleg méhészkedésre. Így most titokzatosan állnak a csúcsok a bokrok és fák között. Szép a panoráma onnan az erdőre. A kaland után visszagyalogoltunk. Ahogyan leértünk a dombról az utcába a pincék előtt, egy helyi férfi kínált minket szép szóval a borából. Megköszöntük a kedvességet amely egyedülállóan jóleső volt számunkra, mert ilyen még nem ért minket. Nem álltunk meg, nem vagyunk nagy borivók, de újabb piros pontot ért Szomolyának! Egy kisboltba mentünk be szotyiért. Sok áru volt a kisboltba és a hölgy is nagyon kedves volt, beszélgettünk kicsit.
Másnap reggel esett az eső kicsit. Éjjel hallottam amikor hevesen zuhogott. Lustálkodtunk kicsit és mire elkészülődtünk fel is száradt a víz. Úti célunk Bükkzsérc volt. Innen gyalogoltunk fel a Cseresznyés patak mellett a műúton a Büdös-kút-tetőre. Onnan több jelzett út ágazik szét. Mi a Török úton a zöld és piros jelzésre fordultunk balra, hogy a kb. 1km-re lévő következő útkereszteződésnél ismét balra letérjünk és lejöjjünk a hegyről. Terv szerint sikerült leérnünk a település végére. Egyszer volt, hogy a szekérút végén jobbra és balra haladt út, innen ismét balra mentünk, hogy a házak felé kanyarodjunk. A patkós hegy előtt értünk vissza. A Hódos magaslat oldalán a Patkó-sziklák tűnnek ki, amivel patkó alakzatot rajzol rá, innen az elnevezés. A településen át bő vízével csörgedezik a Cseresznyés patak a mély kiépített árkában. Sok-sok fafaragott kaput és egyéb díszítést láthattunk, valamint feltűnően rendszeretők a helyiek, szépek a házak portáljai! Külön élmény volt végigsétálni az egyik főutcán. Sötétedésre értünk vissza.
