Azt gondolom, hogy Biatorbágyon könnyű megtalálni a Viaduktot. Ma már a látványossága mellett csak sétányként és kilátóként szolgál. Az egyik ágára lehet felmenni, mi is megnéztük.

A kettő között van a lépcsősor.

Mi a viaduktról tovább is mentünk, mert a Fülemüle utcából éppen a piros sáv turistaútra érkeztünk le.

Jobbra kanyarodás után megpillantottuk a Madár-forrás jelzését.

Majd haladtunk tovább és a elérkeztünk a Kőorr szilkára.

A távolban látható a viadukt.

A kőorr aljában még régi ablakos vájat is van, mint a kaptárkövekben.

Innen egy völgybe mentünk le és egyből fel a túloldalon. Ezért éppen láthattuk a Kőorr szikláit, ahol jártunk.

A Szily család kápolnája mellett mentünk el.

Tovább mentünk a jelzések segítségével, még egy kertes utcán is keresztül, majd a Madárszirtre érkeztünk.

Annak végében már feltűnt a Nyakas-kő!

Viszont közelebb érve láttuk, hogy egy völgyön ismét keresztül kell mennünk, le és fel.

Nem könnyű megközelíteni, a végén szűk sziklarésen is átvezet az út.

A tetejére is nehéz feljutni, nem is tanácsos, én is kihagytam.

Lementünk a völgybe, alulról is készítettem képet és erre mentünk visszafelé.

A Madárszirt alatt vezető úton gyalogoltunk vissza a viadukthoz.

A távolból a Madárszirt. Közelebb is van hozzá ösvény, sőt a Százlépcsőn fel is lehet menni.

Mi lenn a Mudi utca és a Turista út vonalán érkeztünk vissza.

Fényképalbumomat itt láthatod: Nyakas-kő