Bálapátfalváról indultunk a Gyári-tótól, amit körbe is sétáltunk elsőként. Talán Lak-völgyi tó? Ezt is olvastam.

A település egyik nevezetessége a Bélkő-hegy, ami vonzza a tekintetet.

Elindultunk a kék és piros jelzésen, amely egyenesen az úton található az erdő felé.

Rögtön egy remek piknikezőhelyhez értünk, ahol egy forrás is van a Lóczy-forrás, de nem mindig ad vizet.

Az úton tovább egy újabb forráshoz érkeztünk, az Imecs-forráshoz.

Majd egy kicsit felfelé haladtunk és elérkeztünk a Katonasírokhoz, ami egyben egy turistajelzés elágazó, ahonnan több felé is indulhatunk. A tótól egy óra alatt értünk ide.  Mi ezúttal a piros jelzésen haladtunk egészen a kék+ jelzésig.

Újabb bő óra elteltével megérkeztünk a Kopasz-rétre. Itt a zöld jelzés is csatlakozik.

A zöld háromszög csúcs jelzést követve felmentünk az Istállós-kőre, a Bükk legmagasabb pontjára.

Körülbelül ismét egy óra telt el.

Szilvásvárad felé mentünk le a hegyről, egyenesen az Istállóskői-barlanghoz, újabb óra elteltével.

Hatalmas barlang! Természetesen lementünk a közeli Szalajka tavához és vízeséséhez, ahol a kisvasút is jár.

Persze sokan Szilvásváradról érkeznek ide a vasúttal vagy a sétányon gyalog. A közelben van a Szikla-forrás is.

A vízesés vízhozama is változó, lehet, hogy nincs is víz benne. Érdemes utánajárni, ha ez a célpontunk.

Itt elidőztünk kicsit és megnéztük a Szabadtéri Erdei Múzeumot is.

Épp a múzeum végéből indult a visszafelé vezető útvonalunk a sárga jelzésen.

Ez egy rövidebb út Szilvásvárad és Bélapátfalva között, fél óra után megérkeztünk a Katonasírokhoz.

Lefelé is gyorsabban megérkeztünk a Lóczy-forráshoz a piknikezőhelyen.

Fotóalbumomat itt nézheted meg: Szilvásvárad

Készült több bejegyzés is Bélapátfalvai indulással. Keressünk rá a Bélapátfalváról szóra.

A Bükk címke alatt hármasával lapozhatunk a cikkek között.