Igaz, mi kerékpárral voltunk, de ez extrém volt.

Van a hegységben kerékpáros jelzésű útvonal is, jó ha van nálunk térkép és rengeteg víz.

Így is elég sok időnket elvett az, hogy nem könnyű tájékozódni. Van némi jelzés, de térkép nélkül nem boldogulunk (szerintem).

A tapasztalataimat szívesen megosztom, hogy könnyebb legyen a tájékozódás.

Mi közben megkerültük a tavat, mivel a hegységben időztünk, utána Velencétől Agárdig a főút melletti biciklijárdán lazán visszaérkezünk Agárdra.

Tehát Pákozdra tekertünk a tó partján Agárdról. Itt van a Madárdal tanösvény egy része. A kerékpárút már túlnyomóan ösvényes és erős gyökerek nyomták fel, kezdi visszahódítani a természet. Nem túl hosszú szakasz, de mehetünk a főútnál is a másik bringaúton Dinnyés érintésével.

Pákozd felé a műúton sok kerékpárossal találkoztunk.

Az út közepénél van egy madárrezervátum, ahol meg lehet állni például kilátózni egyet.

Pákozdon először a régi emlékműnél álltunk meg amely a Pákozdi csata emlékhelye.

Innen kicsit visszamentünk az Ingókő utcához ahol feltoltuk a bringát az Ingókövekhez.

Jól be kell járni a környéket, mert sokféle kőcsoportot találunk!

Van fatábla is amely mutatja az irányt, viszont a tanösvény zöld levél jelzését elvesztettük, nem találtuk meg, hogy hol kell bekanyarodni. Pedig arra szerettünk volna menni, hogy lássuk a Gomba-kő és a Kis-Cipó-kő kőalakzatokat is.

Igaz, hogy a Pogány-kő körüli rengeteg sziklaforma után már nem bántuk.

A híres Kocka:

A Kocka és  Pogány-kő között Oroszlán-szikla van. Ez ott volt és én látok benne oroszlánt, de nincs tábla hozzá:

Van még sok kisebb és nagyobb gránit sziklacsoport. Ezeket tulajdonképpen az eső és a szél tette láthatóvá a föld alól.

Mi a sárga háromszög jelzésen haladtunk tovább.

Kerékpárral a piros+ és a sárga járható, kisebb kerülővel, de inkább onnan lehet megközelíteni a sárga háromszög jelzést.

Azért mentünk arra, hogy megkerestük a Pandúr-követ is, amely lélegzetelállítóan tűnt a szemünk elé. Ez volt a legnagyobb sziklacsoport. Íme hozzám képest:

Kalandos, mert körbejárható, megmászható, zegzugos. Nagyon tetszett!

Ám mellette levinni a kerékpárt extrém volt. Majd a sárga jelzésről akartunk a piros+  jelzésre menni, tovább a hegységben egészen Sukoróig és Nadapig.
Viszont az Angelika-forrás nem biztosított volna vizet számunkra a 28 fokban, így hát mi a sárgán visszagurultunk Pákozdra. Nos, egy alkalommal láttam ösvényt a zöld levél jelzéses tanösvényre, talán innen felkereshetőbb a Kis-Cipó.

Tehát Pákozdról áttekertünk Sukoróba.

Látható, hogy a két templom magaslaton van. Egy meredek utcán a Petőfi utcán Közelítettük meg a templomot. Mögötte megtaláltuk a jelzést fel a hegyre. Előbb azonban a Gyapjaszsákot kerestük. Ehhez nem találtunk jelzést, a térkép segít. A másik templom felé kell menni és az Öreg utcából találtunk jelzést.

A közelében a fás részben található az Olasz-kőfejtő, szintén gránit.

Szintén körbejárható, érdekes ferde sávos kőcsoport.

Sokoró honlapján olvashatunk részletesen a település látnivalóiról. Például az Éva forrásról, vagy a Néprajzi házról.

Innen a hegységbe toltuk ismét a kerékpárunkat. A Sorompó-völgyben (zöld+) jutottunk fel a piros jelzéshez.

Az út közepén van egy kis ösvény jobb oldalon ahol a sziklakövek tetejéről van némi panoráma a tóra.

Fenn a piroson jobbra a Likas-kő felé mentünk tovább.

Ha Pákozdról a hegységben jövünk, akkor balról érkeztünk volna ezen a piros útvonalon. Az Angelika-forrás mellett, ahol a Pákozdvár helyét lehet megnézni. Mellette egy barlanglyuk lehet érdekes, amely mesterséges barlang. Pákozdvári-barlang is a neve. Kép.

Piros háromszög csúcsjelzésről érjük el a Likas-kő kvarcit szikláit. Tehát ez már nem gránit!

Már nem gondoltam, hogy a melegben feltolom a bringát ide. :)

Innen tovább Nadapra gurultunk. Útközben kiértünk egy sorompós útról egy elágazásba.

Ott nem tudtuk merre tovább, mert nem volt egyértelmű a tábla.

A fenyőfán van egy nagy tábla, de attól még nem tudtuk, hogy a két út közül melyik a helyes irány.

Ugyanilyen sorompós útról jöttünk ki, mint a baloldali út. Azon lekapart jelzéseket láttunk. A másikon semmit. Te merre indulnál?  A sorompós út egy kerítéssel lezárt magánterületre vezetett ahol egyszerűen vége az útnak.
Véleményem szerint a két út között egyértelműbb lenne a tábla. A következő jelzés messzire került a jobb oldali úton. Az ellenkező irányból többet segítenek a táblák.

Később már nem volt probléma, megtalálható a Nadap határában lévő Szintezési ősjegy és a Szintezési alappont. Bővebben a település honlapján.

A szikla tetejére fel lehet menni jobb oldalról. A tó nem látszik, de szép a kilátás.

Kicsit visszatekertünk a jelzésekhez, fel a dombra, amelyről a Bence-hegyre érkeztünk. Tetején egy parkoló van, ahonnan csodás a panoráma a tóra.

Innen legurultunk a műúton, követtük a kerékpáros turistajelzést. Figyelni kell lenn a jobbra kanyart!

A traktor üzletnél már számunkra ismerős kerékpárútra mentünk, amely a Velence szabadstrandjára vezet.

A strand után a medencekerülő útszakasz, minden Velencei-tó kerülő kerékpáros emlékeiben erősen megmarad! :))

Végül a naplementét csodáltuk a hegység vonalai mögött. :)

Ez a túra így nyolc órát vett igénybe. Hűvösebb őszi napon gondolom gyorsabb és végig is mehetünk kerékpárral a hegységen a piros+ és a piros jelzésen.

Még mindig szívesen visszamennék. :)

Fotóalbumom: google plus

Olvastad már a másik Velencei tavi bejegyzésem?

2015-ben más látványosságokat kerestünk fel és remek újdonságokat találtunk. Itt a bejegyzés!