A Mecsek nyugati felében a Jakab-hegyre mentünk. Mi Kővágószőlősről közelítettük meg a hegy déli oldalát.

Mivel kevés időnk volt sötétedésig, erre tűnt legközelebbinek, igaz így meredekebb úton haladhattunk.

Máris látható a vörös homokkő, talán a színe miatt babásak a szerkövek, vagy az alakzatok miatt.

Hamarosan felértünk a kereszthez, ahonnan máris remek kilátás nyílt.

Mikor megláttuk közelről az első szerkövet az jutott az eszembe, hogy micsoda leletanyag egy megkövült dinó ürülékről...

Látványos természeti alkotás. Mondát is kitaláltak hozzá, miszerint emberek váltak kővé mindenestül. Két násznép vitázott össze az úton és kívánságukra váltak kővé inkább, mintsem kitértek volna egymás elől.

Sci-fi hangulat. Olyan, mintha a Marson lennék? :)

Mentünk feljebb és feljebb...

 Egyre magasabb sziklák mellett.

Éppen jó lesz egy Sas-fészeknek!

 Már másztunk mire felértünk.

Fenn még havas volt a tető.

Hamar a Remete-barlanghoz értünk, közel a kilátó sziklánál és a Pálos kolostorromnál.

A romhoz már nem mentünk oda pedig tényleg közel van, mert rohamosan sötétedni kezdett.

A barlangban állítólag régen szerzetesek éltek remete életet.

Izgalmas sziklapárkány a Zsongor-kő!

Messze ellátni a baranyai síkságon.

Távolban a pellérdi halastavak és a Villányi-hegység.

 Itt ránk is sötétedett.

 Tetszett a korlát kígyózó vége.

Lenn felgyúltak a fények.

Persze még addig vissza is értünk a településre,amíg láthattuk a fák vonalait a sötétben.

Természetesen érdemes megnézni még a Pálos kolostorromot is, valamit a közelben a halomsírokat és a Pálos-kút vizét melyről az a hír járja, hogy a legízesebb, legfinomabb víz a Mecsekben. Ajánlatom szerint a gyönyörű Éger-völgy felől érdemes kirándulást tenni a Jakab-hegyen. Mi így tesszük legközelebb. :)

Ezúttal: